Próféta Galéria

Üdvözlégy, utazás, egy kivilágított,
téli villamoson. Üdvözlégy, sötét,
délelőtti Nap. Sehová sem néző
égitest, pillantásod ma nem
nyugszik meg rajtunk.
Fivérünk: sár az ormótlan cipőkön,
nővérünk: gumiszőnyeg ráncai.
Ha van megindult tekintet
a fekete tükörben – a miénk az.
Ha van szív bátor – a miénk.

(Takács Zsuzsa: Üdvözlégy, utazás!)

Takáts Márton alkotásai utazásra hívnak minket. Idézetek, hangulatok, impressziók nyílnak ki előttünk, olyan világba nyerünk betekintést, mely egyszerre ismeretlen, és ugyanakkor közelinek tűnő. Mint amikor valakinek olyan érzése támad, hogy már járt ott, ismeri a festményen feltűnő tájat, találkozott hasonló érzéssel. Fakadhat ez abból, hogy Takáts Márton alkotásai nem mély, vagy elvonatkoztatott filozófiát tárnak a néző elé, hanem művein olyan képi üzenettel találkozunk, amely a számunkra ismerős, viszont magunktól észre nem vett környezetet, azaz a hétköznapit alakítja át és teszi ünnepivé.

Takáts nem pompát keres! Nem arra fókuszál, ami a hétköznapi látványtól eltérően szenzációt mutat, hanem észreveszi és megörökíti azt, ami teljesen megszokott. Azaz az válik a mű tárgyává, amit mindenki láthat, amit szinte észre sem vesszünk, ami mellett sok esetben csak úgy elmegyünk. A műtermével szemben található éjjelnappali, egy lépcsőn ácsorgó merengő fiatal, lánya játéka egyik mestere nappalijában, vagy a kávéház extrovertált színvilágába „kaméleonként” beilleszkedő kávézó hölgy új tartalmat nyer ezáltal. Ugyanúgy ezzel találkozunk, amikor a tárgy kimondottan az épített környezet. A vasúti pályaudvar kuszának és idegennek tűnő vidéke Takáts alkotásán szembemegy megszokott érzésünkkel, kutakodásra, felfedezésre hív. Perspektívája nem zárja ki, hanem alkotásának részévé teszi az úgymond zavaró tényezőket és művein szintézist kereső megnyugtató helyet ad nekik. Mint a jelenlévő alkotásokon is látható, elfér az autó, nyerhet különös hangsúlyt egy tűzfal, vagy egy csatornarendszeren átívelő híd, hiszen az alkotások a lényegi kérdése nem ezekre, hanem sokkal inkább a helyszínnel való kapcsolatokra helyeződik.

Takáts Márton megáll, szemlél, csendesen alkot, majd az alkotások által elmeséli, vagy felhívja figyelmünket a minket körülvevőre, a mindennapira, a környezetünkben találhatóra. Mikrokörnyezetünk sivárságának és szürkeségének ábrázolásával szembemenve, annak szépségének felcsillantását óhajtja. Ez határozza meg, erre törekszik, ez alkotja filozófiáját. Avagy mondhatjuk úgy is, hogy azáltal válik Takáts Márton alkotói világa érdekes és izgalmas filozófiává, hogy – tulajdonképpen – nem akar filozofálni. Egyfajta világnézetet keres, melyben ars poetica-ként megtalálhatja saját, harmonizáló helyét.

Takáts Márton kiállítása 2013. szeptember 25-től október 16-ig tekinthető meg. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!