Amikor először pillantottam meg László Dániel zarándokképeit kissé zavarban voltam. Zavarban voltam, mert hirtelen nem tudtam őket a fejemben lévő kategóriák közt elhelyezni. Első látásra egy utazás képeinek tűntek, fotó helyett olaj-vászon munkák. Zavaromat erősítette a képek nagy száma illetve, az az érzés, amit egy hobbifotós lelkesen végigknipszelt (kattintgatott) utazásának képei láttán érzünk, de mindez mégsem egy fotóalbumban, vagy egy komputer képernyőjén, hanem nagyméretű olajfestményeken, melyek fényképszerűsége, fotóval való rokonsága pillanatkép-szerűsége első látásra szembeszökő.
..
tovább