A látómeződön kívül című kiállítás megnyitó beszéde - dr. Sinóros Szabó Katalin
De mi az, ami a szemnek láthatatlan, ami a látómezőn kívül esik?
Hölgyeim és Uraim!
Jól látnak? Biztosan jól látnak? Nem engem, és nem is a képeket. Hanem a lényeget. Azt, ami a látómezőnkön kívül van. Úgy gondolják az nem látható? Miért, mi van a látómezőnkön kívül? Az, amit már nem fogad be a szemünk, mert kívül esik az érző látólencsénk keretein? Meglehet. Száraz, realisztikus, fizikai megfogalmazásban. Ám lehet, hogy ami a látómezőnkön kívül esik, az tulajdonképpen belül van. Az agyban, a szívben, a lélekben, a gondolatban. Elrejtve a képek belsejében. Nem, nem elég csak rájuk pillantani. Közel kell menni, bele kell merülni, és felfedezni a szemnek láthatatlan rejtett részleteket is.
De mi az, ami a szemnek láthatatlan, ami a látómezőn kívül esik? A térgeometria törvényei szerint mindaz, ami mögöttünk, fölöttünk, vagy tőlünk túlságosan távol van. És a másik dimenzió? Az idő, ami a véges térhez mérten végtelen? Ott mi a láthatatlan? A múlt ködbevesző emlékei, a letűnt világok dicsősége, vagy a jövő homályos tükrön át látható képe? Több annál. Mert igazán akkor látjuk az idő vonulatát, ha behunyjuk a szemünket, és befelé nézünk. Sötétség? Ugyan. Képek, villanások, hangok és érzések. Színek, formák és egymásba olvasztott látványelemek peregnek le belső szemünk előtt a pillanat töredéke alatt.
Lehet ezt láttatni? Igen, ha olyan művész képi világával találkozunk, mint Würtz Ádám Jr. Akkor szembesülhetünk mindezekkel a képeken. És döbbenten állunk, mert első pillanatban nem értjük. Mit keres egy óriási repülő rovar a gépi-emberi világ fölött, ahol még a nyilak is megzavarodva mutatják ezerfelé a helyes irányt? Hol a kompozíció eleje-közepe-vége? És miről szól a történet? A történet rólunk szól, ahányan vagyunk és ahány féleképpen létezünk. Miért gondoljuk hát, hogy egy kép csak egyetlen történet lehet? Itt egyetlen képbe sűrítve látjuk tucatnyi kompozíció elemeit, mint egy nagyregény – vagy akár több regény – fejezeteit. Azután a művész minden egyes kompozíciót körüljár újra meg újra. Erőteljes fekete kontúrok tussal, vagy a rézkarcok finom vonalhálója, esetleg a tobzódó színek crescendója. Magába szippant, felemel és megforgat, mint a tornádó, és egy egészen más vizuális dimenzióban tesz le valamennyi.
Újfajta képi világot hoz létre, és egy új, merőben szokatlan, és rendkívül összetett, mégis hihetetlenül izgalmas vizuális nyelvet teremt. De hogyan lehet kiigazodni ebben a kavalkádban? „Őrült beszéd, de van benne rendszer.” – mondja Polonius Hamletről Shakespeare drámájában. És igen, van benne rendszer. Csak nem az, amit eddig megszoktunk, és konyhakészen elénk tettek. Itt más a jelrendszer, újak a szavak és a mondatfűzés is. De nem értelmetlen, és nem is érthetetlen. Csak elsőre szokatlan. Bolondság? Már akinek. Annak, aki közelebb megy, aki odafigyel, aki kinyílik erre az új világra az új képi beszéddel, annak egyszer csak helyére kerül minden kis részlet. És elindul a párbeszéd. A művész és a képet néző között. Az első mondatok ott vannak a képeken. Gondolat áramlatok az önarckép variációkra vetítve, vagy éppen az agy vetületéből előbukkanva. Érthető vagy érhetetlen? Értelem. Mi az értelem? És mi értelme van? Würtz Jr. ifjú kora óta keresi, feszegeti és ábrázolja ezeket a kétségeket és meglelni vélt bizonyosságokat. Mi értelme van a mi értelmünkben a mi értelemnek? – kérdezte egyszer önmagától, majd a válasz nyomában elindult ez a hihetetlen vizuális folyamat. Arcok, szemek, testrészek. Helyek és töredékek. Valósak és elképzeltek. Emberi, állati és élettelen egymásra utalt szövevénye. A világmindenség egybefüggő gondolatrendszere kerül itt terítékre úgy, ahogy még soha nem láttuk, pedig már létezett. Valamikor az ősidőkben, amikor még organikus egységben élt ember, állat és növény. A legendák és hittel teli történetek még nem váltak szét fejezetekre. A mindig is létező ősi idők világából alakított ki a művész új mitológiát. Ebben a mitológiában minden lehetetlen, hihetetlen és érthetetlen, mégis valóságos. Az ábrázolásmód pedig káprázatos. Eleven, lüktető, sodró erejű a ragyogó színekkel és kavargó formákkal szétfeszülésig telített képek sora. És mindent keretbe foglal az a megfoghatatlan mélykék, ami az őselemek, az őstengerek és az ősi égbolt színe is lehetett, amikor a vizek még nem váltak szét az egektől és a földtől. A lápisz lazuli használata a képeken valódi ékszerré formálja valamennyi alkotást.
Új vizuális nyelv, sajátos és egyedi képi világ, bravúros technikájú alkotások. Röviden ez Würtz Jr. művészetének összegzése. Már ha egyáltalán összegezhető az, ami, illetve aki eleve besorolhatatlan. A zseniális apa nyomdokaiban haladva, de nem utánozva. A híres elődöket követve, de meg nem alkudva. A művészet legbenső lényegét, az ábrázolás, a gondolat átadás szentségét vállalva, de a stílusoknak nem behódolva. Meghatározhatatlan művészettörténeti kategóriájú, de a képi ábrázolás eredendőjéhez a lehető legközelebb álló művészet ez. Az álmok, a víziók, a szabad asszociációk művészete ez. És a hétköznapi vagy furcsa elemek nem véletlenszerűen akadnak egymásra. Mert van benne rendszer. A vizualitás nyelve. A nyelvtanár pedig a művészen kívül a lelkünk, tudatunk és tudatalattink legmélyén létező értelem. Mert van értelme. Láthatóan érthető értelme van.
Láthatóan. Ez itt a kulcsszó. A látás, a vizualitás, a szemek külön hangsúlyt kapnak a képeken. A szem, mint a látás szerve, eleve kötődik a képi világhoz. De sok egyéb jelentése is van. Gondoljunk csak a mondásokra: A szem a lélek tükre. Szemem fénye. Szemem világa. Szemtől szembe. Nos, amivel itt szemtől szembe kerülünk, az nem csupán néhány kép két dimenzióban megfogalmazva. Itt a rétegek mint fólia lapok fedik fel az egyre mélyebben rejlő tartalmakat. Mert nem csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van, hanem a mögöttes tartalmat is. Hiszen a szem összeköttetésben áll az aggyal, a szívvel, a lélekkel. És aki jól néz, az ezekkel is lát. Újabb és újabb képeket és rejtett dimenziókat a felszín mögött. Végül pedig, mint egy hatalmas zárókő a templom boltozatán, úgy néz ránk a mindent látó hatalmas szem. Szimbolikus erejű, magához vonz, és nem enged. De a segítségével láthatjuk mindazt, ami a látómezőnkön kívül esik. Ott kezdődik ugyanis Würtz Jr. művészete. És láthatóvá válik a láthatatlan és a végtelen. Csak nézni kell, és nem csak a szemükkel.
